Nem alkoholos eredetű zsírmájbetegség (NAFLD)

A nem alkoholos eredetű zsírmájbetegséget (nonalcoholic fatty liver disease, NAFLD) ma már világszerte a májbetegségek leggyakoribb okának tekintik, amely becslések szerint a világ lakosságának kb. egynegyedét érinti (Younossi et al., 2016). Mivel globális járványszerű méreteket öltött, a nyugati országokban az egyik legnagyobb társadalmi, gazdasági és közegészségügyi problémát jelenti (Younossi et al., 2016). A NAFLD jellegzetessége, hogy alkohol fogyasztás nélkül jön létre a máj tömegének 5%-át meghaladó zsírfelhalmozódás és meglehetősen széles spektrumú következményei lehetnek, amely legsúlyosabb esetben akár hepatocelluláris karcinómához is vezethet (HCC) (Meroni, Longo, et al., 2020). A NAFLD epidemiológiailag szorosan kapcsolt az obesitassal, a 2-es típusú cukorbetegséggel (T2D) és a metabolikus szindrómával (MetS) (Meroni, Longo, et al., 2020). Kialakulásának okai (ábra) mögött leginkább életmódbeli tényezők állnak: túlzott kalóriabevitel, magas fruktózfogyasztás és alacsony fizikai aktivitás (Dongiovanni & Valenti, 2017). Emellett megfigyeltek néhány örökletes faktort is (PNPLA3, TM6SF2, MBOAT7 gének polimorfizmusai), melyek növelik a nem alkoholos eredetű zsírmájra való hajlamot, de ezek együttesen is csak 10%-át magyarázzák az örökletes változatoknak (Dongiovanni & Valenti, 2016). A fenotípusos eltérések nagy része epigenetikai mechanizmusok által magyarázható összetett gén-környezet kölcsönhatásokból is eredhet, azaz öröklődő, de reverzibilis módosítások (Meroni, Longo, et al., 2020). A legújabb eredmények alapján a bélrendszeri diszbiózisnak, a mikrobiális metabolitoknak és a fokozott bélpermeabilitásnak fontos szerepe van a zsírmáj patofiziológiájában (Meroni et al., 2019a, 2019b).

         Az öröklődő formákat leginkább a PNPLA3, TM6SF2, GCKR és MBOAT7 gének variánsaival hozzák összefüggésbe (Meroni, Longo, et al., 2020). Ezek közül például a PNPLA3 rs738409 polimorfizmusa és az omega-6/omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) étrendi aránya között találtak interakciót, mely hatással volt a máj zsírtartalmára és az alanin-aminotranszferázra (ALT) (Santoro et al., 2012); a minor allélra homozigóta betegeknél az omega-3 fogyasztása után javult a steatosis és a májenzimek állapota (Huang et al., 2011). Az örökölt vagy étrendi hatásra bekövetkező hiperinzulinémiára adott válaszként a májban csökken az MBOAT7 szintje és ez hozzájárul a lokális zsírfelhalmozódáshoz (Meroni, Dongiovanni, et al., 2020). Ez a redukált expresszió patkányokban már fruktóz fogyasztása esetén is bekövetkezik (Meroni, Longo, et al., 2020). Egy másik vizsgálat a magas gyümölcsfogyasztás (fruktóz bevitel) hatását három további génen keresztül figyelte meg: GSTM1, GSTT1 és SULT1A1 (Miele et al., 2014). A krónikus fruktózfogyasztás a bélnyálkahártya átjárhatóságát is növelte, illetve csökkentette a SCFA-termelő mikróbák számát (Wagnerberger et al., 2012). Hasonlóképpen, a magas (akut és krónikus) fruktózbevitel súlyosbította korrelált a májgyulladással a nem alkoholos eredetű zsírmájban szenvedő gyermekekben (Jin et al., 2014).

A nem alkoholos eredetű zsírmáj (NAFLD) kialakulásában szerepet játszó táplálkozásbeli illetve genetikai és epigenetikai tényezők (Meroni, Longo, et al., 2020)