Az időszakos böjtölés klinikai hatásossága

Egy metaanalízis áttekintette az időszakos böjtöléssel (intermittent fasting, IF) kapcsolatos klinikai tanulmányokat, és megállapította, hogy az IF csökkenti a felnőttkori testtömegindexet (BMI) és az inzulinrezisztenciát (Cho et al., 2019), ezáltal hatékony módszer a testsúly csökkentésére. Az időszakos böjtölés különböző böjtölési mintákat foglal magában: az egyik fő irányvonal, hogy minden nap csak egy szűk (4-8 órás) időablakban történik az étkezés vagy pedig a hét egyes napjain van böjt (ennek is több fajtája van aszerint, hogy a héten hány napon nincs kalóriabevitel, pl. az 5:2 IF azt jelenti, hogy 5 nap „rendes” étkezéses és 2 „böjtölő” napból áll a hét). Egy retrospektív tanulmány (De Cabo & Mattson, 2019) megállapította, hogy az időszakos böjtölés fokozatos fogyást eredményez, csökkenti a vérnyomást, rákellenes hatású, és még az élettartamot is meghosszabbíthatja. Azonban egy felborult egyensúlyú metabolikus állapotban, nem megfelelő vércukorszabályozás esetén az időszakos böjt nem feltétlenül biztonságos (Yuan et al., 2022). Ezt mutatja az is, hogy az IF-diéták ellentmondásos eredményeket hoztak a károsodott glükóz- és lipidanyagcserében szenvedő betegek klinikai vizsgálataiban (Yuan et al., 2022), habár az éhomi vércukorszint szabályozására mindenképpen előnyös hatással volt (Barnosky et al., 2014). Továbbá a HOMA index (az inzulinérzékenység értékelésének egyik gold standardja) is csökkent IF diéta hatására (Yuan et al., 2022), illetve a lipidanyagcsere tekintetében az IF csökkentette a plazma összkoleszterinszintjét és az LDL-t (Santos & Macedo, 2018).

Továbbá az időszakos böjtölés az inzulin/IGF-1 jelátviteli útvonal szabályzásán keresztül, mely kulcsfontosságú és evolúciósan konzervált szerepet játszik az öregedés szabályozásában, megnövelte az emlősök élettartamát (Taormina & Mirisola, 2015). Az éhezés többféle módon indukált epigenetikai átrendeződéseket az egyes modell organizmusokban (Clancy et al., 2002; Giannakou et al., 2008; Houthoofd & Vanfleteren, 2006; Wei et al., 2008). A magas glükózszint az NFκB és a gyulladásos mediátorok fokozott expresszióját eredményezte makrofágokban (Cooper & El-Osta, 2010; Fernandez et al., 2010; Teperino et al., 2010). A kalóriamegvonás pedig megnövelte a humán tenyésztett sejtek élettartamát a SIRT1 expressziójának egyidejű emelkedésével (Huang et al., 2011; Y. Li et al., 2011; Sandovici et al., 2011). A SIRT1 egy NAD-függő deacetiláz, amelynek expressziója számos gén szabályozásához kapcsolódik, köztük a PCG-1α-hoz, mely a glükózanyagcsere szabályzásában játszik szerepet (Schilling et al., 2006; Wakeling et al., 2009).

Az időszakos böjtölés egészségügyi előnyei: